Szakmai állásfoglalás az ivartalanításról
Miért fontos?
Sajnos Magyarországon gyerekcipőben jár még az állatvédelem, valamint az ehhez kapcsolódó felvilágosító anyagok, és az állattartók állataik egészségügyi kérdéseiről is csak az állatorvosuknál tájékozódhatnak, ezért célunk volt egyfajta ismeretterjesztő összefoglalás készítése, hogy miért fontos legalább annyira kedvenceink ivartalanítása, mint pl. a rendszeres oltása, parazitamentesítése.
Két, egyformán fontos szempont alá lehet csoportosítani a mellette szóló érveket:
• Egészségügyi szempont, avagy az ivartalanított állat hosszabb ideig, nyugodtabban, és egészségesebben él.
Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg tőlünk nyugatra általánossá vált, hogy a kiskutyák és macskák gazdái természetesnek veszik azt, hogy a kölyökkori oltási sorozat mellett az alap ellátás része az ivartalanítás is. A hosszú idő alatt számos tudományos kutatás célja és szakmai vitafórum témája volt, hogy megszülethessen egy általánosan elfogadott szakmai ajánlás az ivartalanításról, és az ahhoz kapcsolódó kérdéskörről. Az ivartalanítás előnyei hamar bebizonyítást nyertek, de górcső alá vették a hátrányait is, és kérdés volt például az is, mely életkorban lehet a leginkább javasolni a műtét elvégzését.
Mi lett a következtetés?
Mind kutyák, mind macskák esetében az ivartalanítás elvégzésével nagymértékben csökkent a viselkedési zavarok, az emlőtumorok, a prosztata problémák, a heredaganat, a gátsérv, a hormonfüggő daganatok, és értelemszerűen az álvemhesség, és a méhgyulladás kialakulásának esélye, és ez az esély akkor volt a legkisebb, mikor az ivartalanítást ivarérés előtt, vagyis 3-6 hónapos korban végezték, tehát a hormonális változásokhoz köthető folyamatok még nem indultak be.
Számszerűleg pl.: nem ivartalanított szuka kutyák leggyakoribb tumoros elváltozása az emlőtumor, amely 52(!!) %-ukat érinti. ( Érdekességképpen lehet megemlíteni, hogy részben, vagy teljesen házikoszton tartott kutyáknál többször fordul elő). A tumor kialakulásának esélye a többször ivarzott, majd ezután ivartalanított szukáknál szintén ekkora. A 2. és a 3. tüzelés között végzett műtét esetén a szám már csak 26 %, az 1. és a 2. tüzelés között végzetteknél 7%, míg az ivarérés előtt végzett ivartalanítás esetén mindössze 0.5 %!
1. Kifekélyesedett emlődaganat kutyán
Egyéb állategészségügyi előnyök
Más, az ivartalanításhoz köthető egészségügyi szempontokat figyelembe véve elmondható, hogy az ivartalanított állatokban kevésbé erős a territorialis viselkedés, ezért környezetüket vizeletükkel megjelölni és fajtársaikkal agresszíven fellépni is kevésbé hajlamosak. Kijárós és más fajtársukkal gyakori fizikai kontaktust (párzás, verekedés) kialakító macskák gyakori, gyógyíthatatlan, és súlyos megbetegedéssel járó macska AIDS, és macskaleukózis vírussal való fertőződés lehetőséges nagymértékben csökken, sebek, tályogok, balesetek az ivari működéshez köthető csavargással együtt megelőzhetőek, ahogy megelőzhető a tüzeléssel járó káros mentális állapotok is (letargia, étvágytalanság, vagy éppen elkóborlás, hiperaktivitás).
1. Tüzelő szukát kísérő elkóborolt kanok
Az ivarérés előtti, 3-6 hónapos korban végzett ivartalanítás műtéttechnikai előnyei:
Egy kisebb testméretű, testtömegű állaton végzett műtét során kisebb a metszési seb, amely a műtét után gyorsabban zárható, és ez nagyban megrövidíti az altatás idejét. Belső szerveik kis testméretükhöz mérten arányaiban nagyobbak, ezért könnyebben hozzáférhetőek a hasüregben, az ekkor még laza függesztőszalagok miatt a petefészek könnyebben a műtéti sebbe húzható, az ivarérés előtti petefészket és méhet kevés, és kis átmérőjű ér látja el, ezért gyakorlatilag vérzés nélkül végezhető a műtét, ahogy a műtét utáni vérzés szövődménye is a legkisebb, és a fiatal szervezet gyorsabb regenerációs képességének valamint a kis metszési sebnek köszönhetően a műtét utáni lábadozási időszak is lerövidül.
Anyagi előny
Talán nem utolsó szempont, hogy kis testtömegű állat esetében a műtéthez felhasznált varróanyagok, altatószerek mennyisége is kevesebb, ezért a műtét olcsóbban is végezhető.
Az ivartalanítás hátrányai
Szinte megszámlálhatatlan előnye mellett az ivartalanításnak van csekély hátránya is, amelyről illik szólni, ha objektív ismeretanyag átadása a cél. Ezek lehetnek az arra hajlamos egyedeknél az elhízás, amely megfelelő odafigyeléssel és táplálással kivédhető, valamint idős korban az inkontinencia, amely gyógyszeresen tökéletesen karban tartható, és mindkét állapotra jellemző, hogy nem ivartalanított állatokban is jelen vannak, illetve előfordulási gyakoriságuk a műtéti időpont helyes megválasztásával (ivarérés előtt) csökkenthető.
Ha már baj van
Sok fajta betegség esetén lehet szükség egy kutya ivartalanítására, akár teljes terápiaként, pl. emlőtumor, gennyes méhgyulladás, akár a terápia részeként, pl. prosztata hipertrófia, cukorbetegség. Mindről általánosan elmondható, hogy több okból is sokszorosára növeli az altatási kockázatot, gyógyulási időt, lévén hogy beteg, és általában idős állatokat teszünk ki a műtétnek.
Tévhitek
Sajnos ezer és ezer, több évtizedes, minden tudományos alapot és logikát nélkülöző, és a felvilágosító anyagok hiányában még a mai napig keringő városi legenda van, amely nagyban megnehezíti állataink sorsát.
„Minden szukának életében legalább egyszer ellenie kell, különben megbetegszik.”
Természetesen ennek épp az ellentéte igaz. A párzás során lehetőség adódik a nemi úton terjedő betegségekkel való fertőződésre, ahogy lehetőség van sérülésekre is. A vehem kihordása az állatnak mindig megterhelő, mivel önfeláldozó, testi anyagait a saját szükségletei helyett a kiskutyák fejlődésére fordító vehemépítés a jellemző. A vehem esetlegesen elhalhat, így kialakul a fertőzés, majd a vérmérgezés kockázata, amely igen súlyos megítélés alá esik, és könnyen a szuka életébe kerülhet, akárcsak egy megakadt szülés esetén, mely során a szuka rendkívüli fájdalmakat él át, és méhrepedés esetén elvérzés is lehet a következmény. Ezek mellett a vemhesség, mint élettani állapot semmiféle előnnyel nem jár a kutya további életét, egészségét tekintve.
„A kutyának is joga van a párzás, és a kölyöknevelés adta élményekhez, azt akarom, hogy egyszer megtapasztalja az anyaság adta örömöket.”
Ez tipikusan élettani és etológiai ismeretek hiányában kialakuló tévhit, főleg azokra jellemző, akik egyébként is hajlamosak állataikat emberi tulajdonságokkal felruházni. Tisztában vagyunk vele, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, de sohasem lesznek szerelmesek, a párzás során nemi vágyat nem élnek át, az alomból származókat nem a vérüknek, csak fajtársuknak fogják tekinteni. Az állatok ivarzás alatt és a kölyöknevelés során pusztán hormonjaik által irányított leküzdhetetlen ösztöneiknek engedelmeskednek, minden tudatosság nélkül alárendelve magukat a bennük zajló biokémiai folyamatoknak.
„Az ivartalanított állat satnya, rossz szőrminőségű, infantilis lesz, izületi- és csontfejlődési betegségekkel fog küzdeni.”
Soha, egyetlen kimutatás sem született még annak bebizonyítására, hogy az ivartalanítás bármiben befolyásolná a szőr, vagy az izületek egészséges fejlődését. Az ivartalanított állat fajtájára jellemző habitussal bír, csak könnyebben kezelhetővé, nyugodtabbá válik. Csontjai nem hogy satnyák nem lesznek, de hosszabbra nőnek, és kompaktállományuk tömörebb lesz, ezért az állat nagyobb lesz, és csontjai a repedéseknek, töréseknek jobban ellenáll.
„Hormonokkal is elnyomható a tüzelés, ami olcsóbb és kényelmesebb megoldás.”
Valóban vannak hormonok, amelyek használhatóak az ivarzás megelőzésére, felfüggesztésére, sőt a magzat gyógyszeres úton való elhajtására is. Azonban használatuk csak a megfelelő kockázat viselése mellett javasolható, mivel hormonkészítmények, számos gyakori mellékhatásuk lehet, pl. petefészekciszták, ill. a méh mirigyes hiperpláziájának kialakulása, amelyek a méhgyulladás előfutárai, ráadásul hatásuk sohasem 100%-os, és használatukhoz pontos ciklusdiagnosztika kell, ami a legtöbb esetben nem valósulhat meg, hiszen a tüzelés első napjai sokszor alig behatárolhatóak. Használatuk a lehetséges, és gyógyszeres vagy művi úton megoldható mellékhatásaik ismeretében anyagi megfontolásból sem javasolható.
A fentieket összefoglalva tehát elmondható, hogy az ivartalanítás, azon belül is az ivarérés előtti, tehát 3-6 hónapos korban végzett műtét jobb az állatnak, jobb a tulajdonosnak, és elérkeztünk az állatvédelmi szemponthoz, amely alapján jobb a társadalomnak is.
• Állatvédelmi szempont, avagy legyünk környezettudatos, felelős állattartók
Alaphelyzet, alap adatok
Ma, Magyarországon hozzávetőlegesen 2-2,3 millió kutya él, ebből a gazdátlan ebek száma eléri a száz-százötvenezret, míg a kóbor macskák száma milliós nagyságrendű.
2010-ben a gyepmesterek közel 30 ezer kutyát gyűjtöttek be és helyeztek el ebrendészeti telepeken, a civilek pedig alapítványok által működtetett menhelyeken küzdenek a lehetetlennel, és próbálnak begyűjteni, rehabilitálni, ivartalanítani-gyógyítani és gazdához juttatni kóbor, sorsára hagyott, vagy bántalmazott állatokat. A menhelyek, mivel önálló szervezetek, vállalásuknak megfelelően fogadnak be állatot, és általában a „Megtelt!” táblával működnek, mivel helyhiány miatt nem altatnak, és sokszor egy-egy kutya évekig is a gondozásukban marad. Ők a kóbor állatok kb. 20%-áról képesek gondoskodni.
3. Gyepmesteri csendélet
A kevésbé szerencsés kutyák, macskák azonban a gyepmesteri telepekre kerülnek, ahol közpénzekből, és így állandó befogási-átvételi kötelezettséggel próbálják megoldani a szabad helyhez képest többszörös számú leadott, vagy begyűjtött állatok elhelyezését, ami sajnos azzal jár, hogy szabad hely hiánya esetén véglegesen altatnak. Vagyis állandóan. Így a hazai gyepmesteri telepeken évi 10 ezer euthanasiát hajtanak végre.
4. Állatvédők által vízmosásból kihalászott kutyacsalád
A kutyákhoz képest a kóbor macskák sorsa még ennél is siralmasabb, mivel rendkívül szaporák ( a kutyák 15x, míg a macskák 45x szaporábbak, mint az ember!), és elvadult állapotban is képesek sokáig elélni, megbújni ember lakta területeken, ami begyűjtésüket is megnehezíti. A kóbor jellegükből adódóan a világra jött kismacskákra szomorú sors vár, egyes felmérések szerint 10 kóbor kismacskából 1 éri meg a fél éves kort.
Az alap problémát tehát az jelenti, hogy sokkal több kutya és macska jön a világra, mint amennyi gazdijelölt létezik. A gazdák közül pedig sokan kényszerűségből vállalnak el egy állatot, mert kapják, befogadják, aminek következménye az, hogy sem anyagi, sem egyéb ráfordítást nem képesek nyújtani, ha az állat megbetegszik. Ennek, és a fent leírt helyzetnek következtében pedig bizonyított, hogy a társállatok halálokai között első helyen még mindig az euthanasia áll. Felelős állattartóként, és egy európai társadalom tagjaiként nem fogadhatjuk el az euthanasiát a populációkontroll eszközeként, egyetlen humánus, és elfogadható módja az ivartalanítás.
- 5. Állatvédők által talált kidobott kölykök, mindennapos eset….
Tisztában vagyunk vele, hogy akikhez ez az ismertető eljut, nem fogják állatukat az utcára tenni, vagy lemondani róla. A kóbor állatok legtöbbje nem is a megunt kedvenc, hanem egy valahol boldogan élő kedvenc utódainak az utódainak az utódai, hiszen minden igyekezet ellenére, ha valahol alom születik és sikeresen gazdihoz kerülnek a kölykök, a probléma nem oldódik meg, csak újabb és újabb gazdik lesznek kénytelenek újabb gazdijelölteket felkutatni. Az első alomhoz képest a leszármazottak jó körülményekhez juttatása ellenőrizhetetlenné válik, és kerülnek olyan helyekre, ahol nem tudnak, vagy nem akarnak megfelelően gondoskodni róluk, esetleg elkóborolnak, és válnak beteg, elgyötört, éhező, balesetes állattá, vagy egy szaporító megélhetését biztosító gazdasági haszonállattá.
- 6. Egy elhíresült „kutyagyár”
Mint az állatvédelemnek elkötelezett, és jelenleg is több állatvédő szervezet munkáját segítő állatorvosok javasoljuk tehát azt, hogy segítsen a probléma megoldásában, hogy az Ön állatának leszármazottjai ne szaporítsák tovább a kóbor állatok számát, és ezzel a már megszületett, menhelyeken élő és gyepmesteri telepeken sínylődő kiskutyák juthassanak a lehetséges gazdijelöltekhez.